Versek és mások

Megint itt

És megint itt állok, egyedül és reményt vesztve.
Azt hinném, rosszabb már nem is lehetne,
valahogy mégis mindig betalál a balszerencse.

Ilyenkor egy kicsit megszűnik minden.
Elhalkul a világ, ami marad, csak a csend, s
kérdem magamtól, megérte-e, majd rájövök, nem.

Nem érte meg megosztani a szívem mással.
Hisz ilyenkor az mindig megtelik csalódással,
de sosem látom át ezt, csak az idő múlásával.

Ez a sorsom, hogy tapasztaljam milyen az ember.
S az sosem jár jóval vagy becsülettel,
itt bukott meg az „élet sok ismerőssel”.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat